GYAKORI KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK
További információért kattintson a kérdésekre
Ki ellenőrzi Magyarország vízkészletének felhasználását?
A vízgazdálkodás állami feladat.
Az a tudatos emberi tevékenység, amelynek segítségével a természet vízháztartásának a társadalom szükségleteivel való - optimálisra törekvő - összehangolását igyekszünk elérni, tudományos, műszaki, gazdasági és igazgatási beavatkozások révén.

Beletartozik minden olyan emberi tevékenység, amely a természetes vizeket érinti és amely összeköti a természetben és a társadalomban végbemenő vízkörforgást.
Alapvetően a vízgazdálkodás a vízigények hosszú távú kielégítésére irányuló törekvést jelent és döntően a vízkészletekkel való gazdálkodást jelenti.
A vízgazdálkodási feladatok ellátásáért a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KvVM) – területi szervei útján gyakorolva - felel, miközben együttműködik a
  • Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztériummal (MVM) - ahová 1998-ban az ún. területi vízgazdálkodás feladatainak nagy része (öntözés, mezőgazdasági belvíz kárelhárítás, vízi társulatok felügyelete stb.) átkerült – és az
  • Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériummal (amely a fontos vízgazdálkodási feladatokat végző önkormányzatokat felügyeli).

A KvVM területi szervezetei – a környezetvédelmi felügyelőségek és vízügyi felügyelőségek, nemzeti park igazgatóságok– elsőfokú hatósági feladatokat látnak el. A másodfokú környezetvédelmi és természetvédelmi hatóság szerepét az Országos Környezet- és Vízügyi Főfelügyelőség tölti be.
A települési ivóvízellátásért felelős az önkormányzat, mint mennyiségi, mint minőségi szempontból az Önkormányzati Tv. 9. § 4. bekezdése előírása alapján.
Milyen dokumentumok szabályozzák az ivóvízre vonatkozó minőségi előírásokat?
Az emberi fogyasztásra szánt víz minőségét az Európai Unióban a 98/83/EK Irányelv határozza meg, melynek alapja a WHO ajánlása. Az Irányelv előcsatlakozási időszakunk jogharmonizációja keretében az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről szóló – a 47/2005. (III. 11.) Korm. rendelettel módosított - 201/2001. (X.25.) Kormányrendelet formájában került máig hatályos jogszabályként Magyarországon bevezetésre.
Milyenek Magyarország természeti adottságai az ivóvízbázis tekintetében?
Nemzetközi felmérések szerint naponta 25 ezren halnak meg vízhiány miatt világszerte, két és fél milliárd ember nem jut egészséges ivóvízhez.
A világ ivóvíz-készlete folyamatosan csökken. Az egyre fenyegetőbb vízhiány a politikában is érzeteti a hatását, hiszen Indiától Izraelig, Törökországtól Botswanáig heves viták folynak, incidensek történnek a vízforrásokon.
Ugyanakkor az igazsághoz tartozik, hogy fejlett országokban is gondot jelent az édesvíz mennyiségének drasztikus csökkenése, amely részben a fogyasztás megnövekedésével, a sokszor indokolatlan, pazarló vízhasználattal, részben a környezetet károsan befolyásoló emberi tevékenységgel magyarázható.

Hazai viszonyaink sok tekintetben mások, de nekünk is vannak gondjaink. Az ország rendelkezésére álló vízkészletei meghaladják az európai átlagot, de a helyben keletkező felszíni vizeket tekintve - adottságaink révén - messze a legrosszabbul ellátottak vagyunk. Felszíni vizeink döntő hányada a Duna és Tisza vízgyűjtő területéről, az országhatáron kívülről érkezik hozzánk, és távozik is tőlünk.

Jelentősen kedvezőbb a helyzet a felszín alatti vizek tekintetében, hiszen a Kisalföldön és a Nagyalföldön európai viszonylatban is számottevő, védett vízkészleteink vannak.

Mennyire felel meg a magyar ivóvíz a nemzetközi előírásoknak?

Magyarországon már a csatlakozás előtt is az EU-előírások jelentették a mércét, vagyis nem álltunk rosszul korábban sem ivóvízminőség szempontjából. 1998-ban azonban tovább szigorították a határértékeket, az arzénét például ötven mikrogramm/literről tízre. Ugyanígy probléma a bór, a fluorid és a nitrit határértéket meghaladó mennyisége. Mivel az ivóvízminőség-javítás szükségessége Magyarországon kilencszáz települést és több mint kétmillió embert érint, haladékot kaptunk az uniótól, és elindítottuk az Ivóvízminőség-javító Programot.


Egyik legkomolyabb egészségügyi kockázatot jelentő probléma az arzén határértéket meghaladó koncentrációban való jelenléte. Ez Magyarországon körülbelül 2,5 millió – első sorban az Alföldön élő - embert érint.


Az Európai Unió 98/83/EK Irányelvében meghatározott egészségügyi határértékektől való eltérést a 201/2001. (X.25.) Kormányrendelet településekre lebontva tartalmazza.


Képes-e maradéktalanul Magyarország a vállalt határidőre az EU határértékeknek megfelelő ivóvíz szolgáltatására?
Az EU Csatlakozási Szerződésben vállalt 2009-es határidők tekintetében az érintett települések jelentős része nem tud megfelelni a vállalt kötelezettségeknek, mert a pályázatok megvalósításához szükséges tervek és tanulmányok elkészítése időigényesebb folyamatnak bizonyult, mint ahogyan azt az előzetes becslések alapján prognosztizálták. A Program előkészítése a Dél-alföldi régióban még folyamatban van, a megvalósítás csak e szakasz lezárulását követően, várhatóan 2010-ben kezdődhet meg.
Ugyanakkor mind az Ivóvíz Irányelv, mind a Csatlakozási Szerződés további halasztási lehetőséget biztosít Magyarország számára (bór, fluorid és nitrit esetében 2006-hoz viszonyítva 3 év, arzén tekintetében 2009-hez viszonyítva 3 év).

A lehetőségekkel élve Magyarország a bór, fluorid, nitrit problémával érintett 129 település vonatkozásában 3 éves halasztást jelentett be az Európai Bizottságnak, melyre végleges válasz még nem érkezett. Ezt a kérelmet 2009-ben meg fogjuk ismételni azon települések esetében, ahol addig nem fejeződik be a beruházás. Hasonlóképpen kell eljárni 2009-ben az arzén szempontjából érintett azon települések esetében, ahol addig a szükséges ivóvízminőség-javító beavatkozások nem fejeződnek be.
Magyarországon hol a legkevésbé megfelelő az ivóvíz minősége?
A Dél-alföldön mintegy 1,2 millió embert érint a probléma, az Észak-alföldi régióban hétszázezret, a Dél-Dunántúlon 260 ezret, régiónként kétszáz települést - ez jól tükrözi hazánk településszerkezetét is. A többi régióban kevesebb településen fordul elő ivóvíz-minőségi probléma. Az érintett területeken a vízellátás felszín alatti vizekből történik, az arzén, a bór, az ammónia és a fluorid előfordulása geológiai eredetű.
Milyen élettani hatásai vannak a nem megfelelő minőségű ivóvíznek?
Az egészségügyi kockázatok értékelése állat-kísérletek és/vagy nagyobb embercsoportokon végzett járványtani/epidemiológiai megfigyelések eredményein alapul.

A daganatkeltő/rákkeltő anyagok esetében a határértékeket úgy állapítják meg, hogy azt tartalmazó ivóvíz egész életen keresztül (70 évig, napi 2 l mennyiségben) történő fogyasztása legfeljebb százezer fogyasztó közül egy esetben jelentsen daganatbetegség kockázatot. Ezért a határértékek túllépése csak az általa előidézett betegség kialakulásának – a határérték túllépésének fokától függő mértékben – emelkedett kockázatát jelenti, és semmiképpen sem annak biztos megnyilvánulását.
Bór:
határérték: 1 mg/l (mikrogramm/liter)
Ivóvízben talajtani réteg eredetű
Felszíni vízben: szennyvízzel kerül (pl. mosószerek bejutása)
Dél-alföldi régióban: 16 településen mutatták ki a jelenlétét a vízben
Országosan összesen: 53 település érintett
Állatkísérletek:
hím állatok szaporító szervein (elsősorban heréin) jelentkeztek toxikus hatások, illetve patkányokon, egerekben, nyulakban a fiatal egyed fejlődésére káros hatást gyakoroltak
Eltávolítása: az ivóvízből: gazdaságos vízkezelés nincs, így megoldást jelenthet más megfelelő minőségű forrás bekapcsolása a vízellátásba
Arzén:           
határérték: 10µg/l (mikrogramm/liter)
Ivóvízben réteg eredetű
Dél-alföldi régióban: 149 település érintett
Országosan összesen 475 település érintett
Közegészségügyi szempontból különösen fontos tény, hogy ez az egyetlen olyan paraméter, amelyről a WHO által hivatkozott korábbi vizsgálatokkal egybehangzóan egy friss hazai epidemiológiai kutatás (2004) is kimutatta az ivóvíz határérték feletti szennyezettségének hatását a bőr-, és tüdőrák, nagyobb koncentrációknál pedig ezeken felül még a hólyag és veserák kockázatának növekedésére.
Eltávolítása: megfelelő technológiák rendelkezésre állnak, de sok esetben gazdaságosabb más megfelelő minőségű forrás bekapcsolása a vízellátásba (vízkeverés, új kút)
Nitrit (NO2), nitrát(NO3):
Határértékek:
Nitrit:       0,5 mg/l
Nitrát: 50mg/l        
Együttes: {nitrát/50}+ {nitrit/3}? 1 mg/l
Dél-alföldi régióban: 4 település érintett
 
Előfordulása ivóvízben: emberi tevékenységből ered (állattenyésztés, műtrágyázás)
Nitrátot, nitritet határérték feletti koncentrációban tartalmazó ivóvíz – de esetenként egyéb táplálékok (pl: zöldségek) a terhesek, újszülöttek és a csecsemők egészségét veszélyezteti.» kékkór vagy más néven methemoglobinémia
Nitrát szennyezéssel kapcsolatos alapvető feladat: megelőzés, fennálló szennyezés esetén a szennyező forrás kiiktatása, vagy új vízforrás (pl. állattartásból származó hígtrágya elszállítását szennyvíztisztítóra).
Nitrit szennyezés esetében is a megelőzés a legjobb megoldás. Az esetek többségében ez a meglévő technológia és a vezetékhálózat gondos üzemeltetését (tisztítását), illetve az ammónia eltávolítását jelenti.
Milyen tulajdonban vannak a Dél-alföldön működő vízművek?
Ma közel 400 víziközmű-üzemeltető működik Magyarországon. Ez a nagy szám jelzi, hogy a nagy, szinte megyényi területeket kiszolgáló üzemeltetők mellett sok a kisebb, csak egy vagy néhány települést lefedő szolgáltató.
A ’90-es években a víz- és csatorna közművek a működtető (szolgáltató) szervezetekkel egyetemben a helyi önkormányzatok tulajdonába kerültek.
Lényeges változás a korábbiakhoz képest, hogy a közmű vagyon, vagyis azok a létesítmények és berendezések, amelyek az ivóvíznek az előállítását, a fogyasztóhoz történő eljuttatását szolgálják, az önkormányzatok tulajdonában vannak, és lesznek, azok nem forgalom képesek és nem idegeníthetők el, míg a működtető szervezetek tulajdonlása ettől eltérhet. Az új törvényi szabályozás lehetőségeit kihasználva a korábbi szolgáltató szervezetek egy részét az önkormányzatok megszüntették, helyettük új szervezeteket hoztak létre, más részüket a törvényi lehetőségeken belül átalakították, s az új tulajdonosi formáknak megfelelően működtetik. A regionális vízszolgáltatók állami tulajdonban maradtak.
Az ivóvíz-szolgáltatási kötelezettség azonban minden esetben a települési önkormányzatok feladata. Ez a feladat vagy egy önkormányzat által tulajdonolt, vagy több önkormányzat közös tulajdonában lévő szervezettel, vagy részben a magántulajdont is bevonó szervezettel, esetleg tisztán magántulajdonú szervezettel valósítható meg. A Dél-Alföldön ezek mindegyikére van példa.

Néhány példa:

Vízmű vállalat
tulajdonosok
Szegedi Vízmű Zrt.
Szeged Város és a francia Veolia Eau SA.
Bácsvíz Zrt.
A térség önkormányzatai
Bajavíz Kft.
Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat, és 22 település önkormányzata
Békés Megyei Vízművek Zrt.
Békés Megyei Önkormányzat és 68 település önkormányzata
Csongrádi Víz- és Kommunális Szolgáltató Kft.
Csongrád Város Önkormányzata
Soltvadkert Önkormányzati Vízmű Intézmény
Soltvadkert Város Önkormányzata
AQUAPLUS Kft.
magántulajdon

Hogyan képezik a vízdíjat? Van-e törvényi szabályozás erre vonatkozóan?
Magyarországon az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXII. törvényben foglaltak szerint az önkormányzati tulajdonú viziközművek esetében az árszabályozó hatóság a települési önkormányzat képviselő-testülete, az állami tulajdonú vízműből szolgáltatott ivóvízért és az állami tulajdonú közüzemű csatornamű használatáért fizetendő díjakat pedig a környezetvédelmi és vízügyi miniszter állapítja meg (hatósági ár). A szolgáltatási díj legmagasabb hatósági árat jelent, azaz attól felfelé nem, csak lefelé térhet el a szolgáltató (megállapodásos ár).
A vízdíj a köbméterenkénti fogyasztás díjából, esetleges fogyasztási helyenként elszámolt ügyviteli díjból és általános forgalmi adóból áll, a szennyvízelvezetési díj azonban már jóval több tételt tartalmaz. A szolgáltatási díjban külön tételként szerepel például a jogszabály alapján fizetendő vízterhelési díj, amit a csatornaszolgáltatás igénybevétele esetén mindenkinek meg kell fizetni.
Szükséges még a vezetékhálózat és a vízművek berendezéseinek elhasználódása következtében indokolt felújítások fedezetének a megteremtése is, amit szintén a vízdíjban kell(ene) érvényesíteni. Ennek az amortizációs alapnak a képzése a vízművek számára jelenleg nem törvényi kötelezettség, de a Víziközmű Törvény tervezete kitér erre a szempontra is.
Az amortizációs tartalékok képzésének elmaradása egyes helyeken már ma is, de közép- és hosszú távon biztosan negatívan hat a szolgáltatás minőségére, a biztonságos szolgáltatásra – az elavult csövek gyakran eltörnek, kilyukadnak, a korszerűtlen berendezések nem biztosítanak megbízható szolgáltatást.
Miért változik a vízdíj mértéke településenként illetve víz-szolgáltatónként?
A díjak mértékét befolyásoló tényezők:
A díjak mértékét befolyásoló tényezők különböző csoportokba sorolhatók, így beszélhetünk objektív műszaki, közigazgatási, jogi adottságokról, illetve szubjektív tényezőkről.
A tényezők e csoportjai tulajdonképpen függetlenek a szolgáltatótól, más üzemeltető esetén is hasonló feltételeket jelentenek a díjképzés során. A műszaki adottságok között találjuk például a rendelkezésre álló vízbázisok minőségét, amely meghatározza a tisztítási technológiát. Lényeges szempont a vízbázisok távolsága, a kutak mélysége is, hiszen ez jelentősen befolyásolja a víztermelés, szivattyúzás, vízkezelés, -elosztás energia- és anyagigényét. A helyi adottságok közül domináns tényezők: a domborzat, az adott település lakosainak száma, a szezonalítás, vagyis ha adott éven belül eltérő mennyiségi igényeket kell kielégíteni. Az eddig felsoroltakhoz hasonlóan a vízmű társaságoknál foglalkoztatottak munkabére és közterhei, gazdasági szabályozókból eredő adottságok: pl. adók valamennyi szolgáltatóra egységesen vonatkoznak.
A szubjektív tényezők köré sorolható a jelenlegi szabályozás alapján a felújítások fedezetének megteremtése, vagy elhanyagolása az árhatósági jogkört gyakorló települési önkormányzatok döntésétől függően.
A díjat befolyásoló tényezőknek van még egy csoportja, amely azonban már csak az adott szolgáltatóra jellemző. Ezt a csoportot a szolgáltatás minőségének nevezhetjük. Ide tartozik például a vízmérés és számlázás pontossága és megbízhatósága, a karbantartás rendszeressége, a hibaelhárítások gyorsasága, a hatékonyan működő ügyfélszolgálat, a szolgáltatás biztonsága, a szakemberek képzettsége, felkészültsége. Ezek a tényezők, noha alapvetően befolyásolják a szolgáltatás biztonságát, és minőségét, a fogyasztói elégedettséget, mégis kisebb hatással vannak a díjak nagyságára, mint a fenti tényezők.
A jobb minőségű ivóvíz jelent-e majd vízdíjemelkedést? 
A közüzemi vízművek által szolgáltatott ivóvíz minősége a következő években az Ivóvízminőség-javító Program végrehajtásával párhuzamosan fokozatosan javul majd az érintett mintegy 2,5 millió embernek otthont adó 900 településen. Az ivóvízminőség-javító beruházások természetes következménye a szolgáltatási díj növekedése, hiszen jelentős fejlesztések mennek végbe, továbbá növekednek a fenntartási és üzemeltetési költségek is. Ráadásul csak olyan fejlesztéseket lehet uniós forrásokból támogatni, amelyek hosszú távú fenntarthatósága igazolható. A díjszínvonal várható emelkedésének azonban más okai is lehetnek. Sok helyen az ellátásért felelős önkormányzatok nem gondoskodtak eddig megfelelő mértékben a szükséges rekonstrukcióról, mely így országos szinten nagymértékben felhalmozódott, és ütemezett megvalósítása nem tűr halasztást. Ugyancsak díjnövelő tényező lehet a sérülékeny vízbázisok védelmének megoldása – mely szintén önkormányzati feladat –, a biztonságba helyezést követően pedig a biztonságban tartás.
 
A díjak növekedésére kihatással van továbbá az anyag- és energia-, valamint a bérköltségek emelkedése is.
Milyen magyar és EU-s támogatási források állnak rendelkezésre az ivóvíz minőség javítására?
2004 előtt az úgynevezett előcsatlakozási alapok közül az ISPA program feladata volt a felzárkóztatás, gazdasági és társadalmi kohézió megteremtése a régi és az újonnan belépő tagállamok közt, a környezetvédelmi és közlekedési irányvonalak területén. A csatlakozás – 2004. május 4. - óta valamennyi projektet Kohéziós Alap-projektnek nevezünk.
 
Az ivóvízzel kapcsolatos feladatok megoldásához a Környezet és Energia Operatív Program (KEOP) "Egészséges, tiszta települések" prioritási tengelye kínál forrást 2007 és 2013 között. A hétéves keretben a súlyosan veszélyeztetett vízbázisok esetén 8,87 milliárd, az ivóvízellátás minőségének javítására 168,31 milliárd forint áll rendelkezésre.
Ebből a keretösszegből a tervezett ivóvízminőség- javító projektek elszámolható részei minimum 50, maximum 90%-ban finanszírozhatóak. 
Ezt egészíti ki az önerő-támogatási alap, mely 2008-ban mintegy 4,5 Mrd Ft volt és 2009-ben emelkedik.
A KEOP első kétéves akciótervének „Egészséges, tiszta települések” prioritási tengelyéhez kapcsolódóan a KEOP-1.3.0 Ivóvízminőség-javítás pályázati felhívás 2007 szeptemberében jelent meg. A kétfordulós pályázat 1. fordulójában előkészítésre, a második fordulóban megvalósításra lehet vissza nem térítendő támogatás iránt pályázatot benyújtani.
A támogatható tevékenységek fő műszaki tartalma értelemszerűen új vízbázis kialakítása, helyi vízkezelés megoldása, térségi vízellátó rendszerek fejlesztése lehet. E mellett a költségek projektszinten maximum 20%-a mértékéig az ivóvízhálózat rekonstrukciója is támogatott.
A programok előkészítése befejezését követően benyújtásra kerülhetnek a Kohéziós Alap támogatás iránti kérelmek a már közvetlenül a KEOP-1.3.0 Ivóvízminőség- javítás támogatási konstrukció keretében meghirdetett pályázat második fordulójára.
 
A Dél-alföldi Ivóvízminőség-javító Konzorcium, amely a program előkészítésére jött létre 209 önkormányzat tagsága mellett, a program előkészítéséhez támogatást igényelt, amit a kormány 1067/2005. (VI.30.) számú határozatával „Egyes nagyprojektek előkészítésének támogatása” címen jóváhagyott.
A régió számára adott támogatás összege 1.676.400.000 Ft. melyet a Konzorciumba tömörült önkormányzatok mintegy 18% önerős tagi hozzájárulással egészítenek ki.
 
A Dél-alföldi régióban érintett települések a program megvalósítására kisebb-nagyobb projekttársulásokat hoznak létre.
Melyek a Magyarországon hatályos vízügyi jogszabályok?
Van-e az ivóvíz szolgáltatást szabályozó törvény vagy rendelet Magyarországon?
 
A jogszabályok elektronikus formában a
internet címen tekinthetők meg.
 
A Dél-Alföldi Ivóvízminőség-javító Program szempontjából legfontosabb jogi dokumentum a 47/2005. (III: 11. )Korm. rendelettel módosított 201/2001. (XI.25.) Korm. rendelet, mely az emberi fogyasztásra szánt ivóvíz minőségi követelményeit, a vízminőség ellenőrzésének módját, a minőségjavító beavatkozások és vízhasználat korlátozás szabályait meghatározó, az egészségügyi határértékeket, az egészségügyi határértéknek meg nem felelő települések leírását tartalmazza.
 
Hogyan lehet csökkenteni a vízfogyasztást a háztartásokban?
A lassan csöpögő csapok, amit véletlenül nyitva felejtettünk vagy nem csináltatunk meg egy nap alatt akár 40-120 liter vizet folyatnak el. A csapból csöpögő víz a lefolyón keresztül elfolyó pénz, hiszen az elpazarolt víz miatt magasabb vízszámlát kell fizetni.
 
Rajtunk múlik, hogy hogyan spórolunk a vízszámlánkon. Néhány ötlet a takarékoskodáshoz:
 
Általános víztakarékossági tippek
  • Ne folyassa feleslegesen a vizet: kézmosásánál, borotválkozásnál csak annyit engedjen, amennyit felhasznál.
  • Zuhanyozzon, fürdés helyett.
  • Zuhanyrózsának olyan rózsát válasszon, ami keveri levegővel a vizet, így kevesebb vízzel is ugyanazt érheti el.
  • Évente egyszer zárjon el minden vízfogyasztót egy órára. Jegyezze fel az elején és a végén a vízóra állását. Ha nem egyeznek, valahol ereszt a vízhálózat!
  • A mosógépet csak ruhával teli kapcsolja be, negyedig-félig rakva pazarlás beindítani.
  • Mosogatásnál az edények tisztára mosásához ne használjon folyóvizet, csak az öblítéshez.
  • A főzéshez felhasználandó alapanyagok (főleg zöldségek) tisztítását is álló vízben célszerű kezdeni, a tisztítás befejező fázisát folyó vízben megoldani.


Az egyik legnagyobb vízfogyasztó a WC tartály
  • A tartályt cserélje ki víztakarékosra.
  • Ha régi tartálya van, rakjon bele pl. egy műanyag palack vizet. Így kiszorítja a víz térfogatát, kevesebb víz is elég lehet az öblítéshez.
  • Ha van kútja, abból is feltöltheti az öblítő tartályt. Jobb, mint a drága ivóvizet használni erre.


Csepegő víz
  • Csepegéstől függően akár több köbméter víz is kárba vész. Ez nem csak a vízkészletünknek, hanem a pénztárcánknak is elég megterhelő lehet.
  • A csepegő csapot zárja el rendesen, vagy ha hibás javítsa, javítassa meg.
  • Csöpöghet az öntözőcső is, itt a csatlakozásokat kell meghúzni, a hibás részt levágni, vagy tömíteni.


Locsolás
  • Ha van kútja, azt használja! Ha a kútvíz ivásra, fürdésre nem alkalmas, locsoláshoz még megfelelő lehet.
  • Gyűjtse az esővizet, ez lágy víz, a növényei is jobban szeretik.
  • Az ágyásokat, a fák földtányérjait, növények közti szabad területeket takarja le avar-faforgáccsal. Az így létrejött talajtakarónak köszönhetően ritkábban nő a gyom, a talaj kevesebbet párologtat, így kevesebb locsolásra lesz szükség.
  • Öntözzön inkább este (főleg a meleg nyári napokban), mert akkor kevesebb a párolgás.
  • Építsen ki csepegtetős öntözőrendszert, így hatékonyabbá válik az öntözés.




© 2008 Dél-alföldi Régió Ivóvízminőség-javító     Program | Impresszum